Oldalak és irányok

Címkék: világnézet elmélkedés

2009.04.21. 21:35

Még pár hónapja mondtam valamit (most már) volt miniszterelnökünkről, és akkor valaki megkérdezte tőlem, hogy jobboldali vagyok-e. Azt válaszoltam neki, nem vagyok semmilyen oldali. Utána viszont elgondolkodtam arról, hogy tényleg, milyen oldali is vagyok én, függetlenül akár az aktuál- akár a mindenkori politikától. A politikához nem értek (mondjuk ez úgyis olyan, mint a foci, senki nem ért hozzá, mégis mindenki beszél róla:)), nincs rálátásom, ezért óvatosan foglalnék állást is ezzel kapcsolatban. Ha meg is teszem, biztos hogy nem ezen a blogon fogom.

Viszont ha visszafejtjük a jobboldaliságot az alapvető konzervatív értékekre, a baloldaliságot pedig az alapvető liberális világnézetre, akkor meg tudom fogalmazni azt, hogy milyen is vagyok.

Kezdjük az elejétől. Alapvetően konzervatív, hagyománytisztelő neveltetést kaptam. Sőt, katolikus neveltetést. Családom esetében a katolikusság nem egyenlő sem a bigottsággal (még csak szentképek sem lógnak a falon, nem járunk misére minden vasárnap), sem a vaskalapossággal (szüleim sosem tiltottak erővel semmitől), inkább egyfajta világnézetet takar.
Jártam hittanra, elsőáldoztam, bérmálkoztam. Most, félig-meddig felnőtt fejjel egy cseppet sem bánom. Bár nem vagyok gyakorló katolikus, a vallások is inkább kultúrtöréneti szempontból érdekelnek (viszont úgy nemcsak a kereszténység), de úgy érzem, csak nyertem azzal, hogy így neveltek. Egyrészt általános műveltségem is bővült, hiszen ismerem valamennyire a Bibliát, ami olyan sok helyen, pl rengeteg műveszti alkotásnál hivatkozási alap. Emellett alapvető értékeket ismertem meg, anélkül, hogy bármire lettem volna kényszerítve. Mindig volt választásom. A szüleim sosem mondták azt, hogy ezt vagy azt nem tehetem meg, hanem mindig elmondták a véleményüket, de a döntés aztán rajtam állt. Bár nem éppen vallásos példa, de talán ennek köszönhető, hogy amikor pl. 11 éves koromban kipróbáltam a cigit a barátnőimmel hatalmas titokban, utólag el mertem mondani az anyámnak, aki nem szidott le érte, csak elmondta, mit gondol a dologról. Egyébként sosem szoktam rá a cigire. Kamaszkoromban sem, amikor a többieknek az a lázadás és felnőttség szimbóluma volt. Nekem nem kellett így lázadnom, hiszen tudtam, a szüleim nem büntetnének meg, ha kiderülne. Csak utólag jöttem rá, mennyire okosan is neveltek a szüleim.
A katolikusságon kívül is olyan neveltetést kaptam, ami az alapvető hagyományos értékrendet tükrözi. Olyan mélyen gyökerezik bennem a család- és hazaszeretet, ahonnan ezeket már sosem lehet kitépni. Az életemet nem tudom máshogy elképzelni, csak úgy hogy lesz egy férjem és gyerekeim. (Lehet, hogy nem így lesz, de jövőképemben ez jelenleg így szerepel). Nem vagyok hungarista, mellét döngető "ősmagyar", de szeretem az országot, ahol élek, ugyanígy szeretem a városomat, vagy akár Európát, de a házunkat körülvevő tájat is. Fontos számomra az, hogy honnan jöttem. Hiszek a helyhez kötött feladat eszméjében (erről lásd Jókai Anna egyes könyveit, pl A feladat címűt.) Nem hiszem, hogy valaha is hosszabb időre elhagyom ezt az országot, akkor sem, ha máshol könnyebb lenne. A jövő hozhat persze bármit, de ugyanúgy, mint a családdal, ezt perpillanat így érzem.
Becsületesnek és őszintének neveltek. Ezek csak szavak, és valószínűleg senki nem mondja azt magáról, hogy hazugságra, és becstelenségre nevelik, de tudom, miről beszélek, látom a szüleim életét, tudom mit értek el, és hogyan, és látok sok ellenpéldát is.
Ezt értem az alatt, hogy alapvetően a hagyományos értékekre és konzervativizmusra neveltek.

De ettől függetlenül van, amiben inkább liberális vagyok. Nagyon határozott véleményem van például a homoszexualitásról. Nem bírom elviselni, ha ócsárolják a melegeket, betegnek, aberráltnak bélyegzik őket. A katolikus neveltetésem azt feltételezné, hogy én is így érzek, de ebből is látszik, hogy mindig volt választásom, mert pl. ebben soha nem tudnék egyetérteni a katolikus egyház hivatalos véleményével.
Nem akarom megbüntetni azokat, akik marihuánához nyúlnak. Nem látok semmi rosszat abban, ha valaki kipróbál ilyesmit, bár a függőséget nem tolerálom.
Az abortuszról kettős véleményem van. Egyrész megingathatatlanul hiszem és vallom, hogy egy magzatnak, a fogantatása pillanatától saját élete van, amiből később a születés után saját személyiség fejlődik ki, és mint ilyen, joga van az élethez. Ennek az ellenkezőjéről senki nem tud meggyőzni. Azt is tudom, ha nem kívánt terhességem lenne, a mostani fejemmel, a mostani helyzetemben nem vetetném el a gyereket. Még akkor sem, ha sokkal nehezebb életem lenne tőle. Persze most nem beszélek arról, hogy mi lenne ha hajléktalan, vagy szegény vagy hasonló lennék, ezért írtam, hogy a mostani fejemmel. Ennek ellenére viszont ha valaki elveteti a magzatát, azt nem nézem le és nem tartom magának a megtestesült ördögnek. Elfogadom, hogy más nők másképpen gondolkodnak, és hogy lehetnek olyan helyzetek, amiben egy nő úgy érzi, ezt kell tennie. Tehát alapvetően pro-choice párti vagyok, de az én choice-om, vagyis választásom pedig pro-life.
Nincs gondom az alkalmi szexszel sem (ez most kétértelmű mondat, de sebaj), nem ítélek el senkit, aki él vele.
És nem ítélek el semmi olyat, amit az ember szabad akaratából tesz (ugye a függőség ezért nem jöhet szóba), nem bánja meg utólag, és nem árt vele másnak. Ez persze igen tág kategória, és egyes esetekben nem éppen egyértelműek ezek a határok sem. Annyit akarok ezzel mondani, hogy amellett, hogy van egy nagyon erős konzervatív hátterem, ez a konzervativizmus sosem vált korlátoltsággá nálam, és ezt a konzervativizmust nem akarom ráerőltetni senkire, és elfogadom, ha más nem úgy gondolkodik, mint én.

Örülök, annak hogy ilyen vagyok. Azt hiszem a konzervatív háttérből pont annyi ragadt rám, amennyi még építőleg hat, és utána, ahogy elkezdtem felnőni, a saját véleményem is olyan irányba alakult, ami egyik szélsőségbe sem hajlik, hanem mindkét oldalon még az ésszerű határokon belül marad.
Egyébként úgy gondolom, az én világnézetem nagyon is átlagos a saját generációmban, éppen azért mert nem hajlik szélsőségbe és még épp a kellő módon liberális.

A bejegyzés trackback címe:

https://dontpanic.blog.hu/api/trackback/id/tr491078935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása